ha ölni tudnék, leölnélek, mer’
egyre birkább bennem a lélek
béget a barma, érzi a vesztét
szivem, a szivem most szakad szét
átjön az íved, átjön az életed,
az enyémet lassan a tiédbe kevered, és
egy a kettő, de három az egy, és
valami jön, de kicsoda megy
lángol a szívem, ég a máglya
neked is ég, ahogy általába
vakulsz, megkapsz, eggyé teszel
tisztaszobádban egy halott meszel
tied a szivem, ahogy annyi másé, de
közelit az idő, a megtorlásé
minden a tied, ami megkap téged, és
semmise marad, csak a semmiséged