Régen volt
Megjött a nagykabát, háborúban járt,
sovány volt, és fújtatott csak benne nagyapánk.
Később zihálva tett pár lépést talán,
ha kértük tőle: játszunk fogócskát.
Eltelt a tél, a nyár, lógott a kabát,
többé nem is krákogott alatta a papánk.
Éltettek lelkesen hóhért és bakót,
egy új barátunk új mennyről papolt.
Régen volt...
Elhitették velünk, felépül egy váz,
de túl nagy lövést kapott az ötvenhatos ház.
Más nagykabátokat rázott más tüdő,
egymást megóvni nem volt már idő.
Félelemre nem telt, és rosszkedvre sem,
barátunk, aki maradt, nem éljenzett sosem.
És lassan kiderült, mért zord az idő,
a házunk fölött miért nincs tető.
Régen volt...