Essemm:

Visszatekint a múlt
tekerjük a bringát baby, nagyon hosszú az út
hidd el a sors tehet róla, hogy minden így alakult
majd meglátod a napot ha kivezet az alagút
a régi idők bennem, elmesélem hogy miért jó
a gangon a füst, a lépcsők, a padok, a kéró
nézz fel az égre, kérdezd meg, hogy mire vagy méltó
mert egyszer vége lesz, és csak egyszer hallasz végszót
feldobjuk az égbe a sok jelet
nem voltam sokszor veled, mást azt sem tudja mit jelent
én csak a zenének élek, nem érdekel a sok szerep
csinálom amit szeretek, és annak aki szeret
jártam a felhők felett ahol nem számít a keret
láttam az összes teret, visszaköszönnek a tegek
vártunk hideg telet, rossz híreket ami levett
de láttam az eget ahonnan nagyapám integet
az emlékekben nincsen föld ami eltemet
írom a szövegemet, neki küldöm a rappemet
holnap újra fel kel a nap, akkor is ha ma lemegy
ne felejtsd el honnan jöttél és azt sem aki rád nevet
nem biztos, hogy király az ki nagyobb tömeget vezet
a magad ura legyél, a családnak nyújtsd a kezed
ide születtél, ne szégyeld, viseld a mezed
mert akkor sem változol át, ha másét el veszed

Ref.

Mi van, hogy mi volt, kik látnak fentről
fel nem adom, de kivagyok, peace-t dobok lentről
minden megváltozott már, mindenki felnőtt
van kit vittek, van ki maradt, és tovább szállt


P.G.:

Leosztjuk esténként a lapokat
a cigifüst a gangon, közbe nyomjuk az alapokat
mennek a storyk ameddig nem hajnalodik
régi dolgok, fain emlékek, álmok mik égtek porig
a múltba vezet vissza minden egyes lépés
gyerekkorunk volt a legszebb dolog mára nem is kérdés
csak tekints vissza, elég egyetlen egy kép és
levágod magadtól, hogy a lelked már rég nem békés
lehúztál azóta pár évet,
de a wc-n húzhatod le, ha ezt is odabent élted
mentek az évek felpörögtek az események
jobb életet szerettél volna, de mára ez sem lényeg
volt, hogy feltettem volna mindent egyetlen lapra
volt, hogy én is vadászra vadásztam, nem a vadra
volt, hogy csalódnom kellett családtagba vagy spanba
de napfelkeltekor mindig hittem tesó egy szebb napba
kitettem már jópárszor veszélynek én az életem
22 vagyok de bent hidd el több az értelem
a puszta gógyimmal a legnagyobbat szétszedem
ez, amivel előre tudok jutni, nem a szép szemem
nem raktak elém semmit, mindent egymagam értem el
mindenkinek a sorsa dönti el ki mit érdemel
nem irigykedek senkire, már semmi nem érdekel
mert tudom nem én leszek az ki a végén letérdepel

Ref.

Mi van, hogy mi volt, kik látnak fentről
fel nem adom, de kivagyok, peace-t dobok lentről
minden megváltozott már, mindenki felnőtt
van kit vittek, van ki maradt, és tovább szállt