Ballagok haza elindult a vonatom
a peronon álltunk, hogy jövök, még megfogadom.
Őszinte vagy sem, nem is fontos kérdés,
ha veled vagyok nincs gond minden olyan békés.
Szálltunk sokat angyaloknak szárnyán,
ha úgy adja, a sorsom tudom ki az, aki vár rám.
Adtál mindnet, néha túl sokat is vállalsz,
az élet nehéz napjaiban én vagyok a támasz.
Én leszek, a segítség mi leveszi a terhet
rajtad kívül nem is találhattam volna szebbet.
Sok esti beszélgetés hozott össze minket
nem volt megjátszás neked elmondhattam mindent.
Így indult az egész emlékszem még tisztán
és hogy befűzzelek téged a csibészségem vitt rá.
Te kamáztad, hogy nem egy újabb veréb
csak egy egyszerű gyerek, ki egy két dolgot megélt.

Hová mész?mond, miért rohansz el?
Fáj a szívem, mert felejtenem kell...
Téged a perzselő csókom még éget,
pedig azt hittem soha nem érhet véget

Hová mész?mond, miért rohansz el?
Fáj a szívem, mert felejtenem kell...
Téged a perzselő csókom még éget,
pedig azt hittem soha nem érhet véget

Megtörtént pár eset, de még mindig ketten
fogd meg a kezem, nem félek a világgal szemben.
Szenvedtünk eleget kijárt már a jóból
olyan fasza volt. Mindent levágtunk két szóból.
Csináltam a műsort te nevettél nagyokat
bemutattam neked, ha a Trick amikor adogat.
Minden más lesz ez full őszinte testvér
volt már, hogy a szívem egy kis időre megtért.
Így van ez most is legyőzött a játék
nem szórakozom ezzel, nincsen hátsó szándék.
Száll a füst, a szél illatodat hozza,
beleremegek én, de a gép most ezt dobta.
Volt, hogy kapartam vagy éppen te értem
megéltünk mi sok jó és nagyon sok szépet.
Ezeket a napokat soha el nem feledem
érkezett már fika, ez még mindig gettó szerelem.

Hová mész? Mond, miért rohansz el?
Fáj a szívem, mert felejtenem kell...
Téged a perzselő csókom még éget,
pedig azt hittem soha nem érhet véget

Hová mész? Mond, miért rohansz el?
Fáj a szívem, mert felejtenem kell...
Téged a perzselő csókom még éget,
pedig azt hittem soha nem érhet véget

Teltek a napok, a hónapok, az évek
kikoptak a dolgok belőlem is érzem.
Nem ugyanaz semmi, mint ahogyan régen
és hogy elveszíthetlek, már ettől sem félek.
Minden olyan szürke már nem vidít fel senki
messze vagy tőlem, már nem tudok mit tenni.
Érzéseim változtak, hazudni sincs, kedvem
nem is lenne ferr dolog, úgy érzem veled szemben.
Megvárt az ablakom, az ereszek, a székek
leülök egy helyre, csak az ürességet nézem.
Nem megyek, most sehova hívogatnak kifele
tesókám ne búsulj, itt lenne az ideje.
Egy jó kis bulinak, de nem mozgat, már ez sem
inkább lazulok magamnak otthon csendben.
Rám hagytad a magányt az emlékeket vitted
kis boldogságot adjál cserébe szép kincsem.

Hová mész?mond, miért rohansz el?
Fáj a szívem, mert felejtenem kell...
Téged a perzselő csókom még éget,
pedig azt hittem soha nem érhet véget

Hová mész?mond, miért rohansz el?
Fáj a szívem, mert felejtenem kell...
Téged a perzselő csókom még éget,
pedig azt hittem soha nem érhet véget