Íróportrékból nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban
tovább
Most már
Ulmann Zsuzsa
Van az úgy, hogy
sorra jönnek a súlyos felhők,
s az ég oly sötét,
hogy azt sem tudom nappal van vagy éj.
Van az úgy hogy,
a szívünk nem hisz a rosszban,
de elér egy jeges kéz, ez az igazság
s nincs menekvés.
Most már, hogy láttam
már látom ki volt,
Nem egy kis kaland mely messze már.
Most már megértem, mért volt titok,
és érzem én róla még nem tudtam
jobb volt tán.
Az a szem, az a hang,
az a láng őt őrzi még,
Őrzi Christ ki velem él,
Én tudom szörnyű volt élete,
de Chrisért harcolnom kell ellene,
Ő vagy Én!
Nincs másként.
Most már, hogy láttam,
már több mint egy név,
Nem egy kis kaland mely messze már,
Most már, hogy láttam,
nem számít két év.
Tudnom kell kivel éltem együtt eddig,
tudnom kell ma már...
sorra jönnek a súlyos felhők,
s az ég oly sötét,
hogy azt sem tudom nappal van vagy éj.
Van az úgy hogy,
a szívünk nem hisz a rosszban,
de elér egy jeges kéz, ez az igazság
s nincs menekvés.
Most már, hogy láttam
már látom ki volt,
Nem egy kis kaland mely messze már.
Most már megértem, mért volt titok,
és érzem én róla még nem tudtam
jobb volt tán.
Az a szem, az a hang,
az a láng őt őrzi még,
Őrzi Christ ki velem él,
Én tudom szörnyű volt élete,
de Chrisért harcolnom kell ellene,
Ő vagy Én!
Nincs másként.
Most már, hogy láttam,
már több mint egy név,
Nem egy kis kaland mely messze már,
Most már, hogy láttam,
nem számít két év.
Tudnom kell kivel éltem együtt eddig,
tudnom kell ma már...
kapcsolódó videók
keressük!
