Itt fent, körbefogja a kék
Az égbolt legtetejét
(A fák az szélben úsznak,
A dombok összebújnak.)
Egy perc az óceán közepén,
Vagy álmaim szigetén,
(A tájak visszahívnak,
Ha látnak, összesúgnak.)
Hány arc néz rám,
Csupa ismerős szempár,
És a nagyvilág, érzem,
Örül, hogy létezem.
Ref:
Nagy a Föld és még is felfedeznék mindent,
Ezer ismeretlen tájat s még több embert!
Nagy a távolság, visz a bátorság,
Amíg így repít, csak az utazás hív,
Mire elhiszem, már új világ vesz körbe...
Ott lent, összement a világ,
De tartja körvonalát.
(A gépem útnak indul,
A messzeség kitárul.)
Ott, nézd, mozdulatlan a kép,
De arra mennem elég.
(S ha látnak, integetnek,
Vagy futva elkísérnek.)
Hány arc néz rám,
Csupa ismerős szempár,
És a nagyvilág, érzem,
Örül, hogy létezem.
Refr:
Nagy a Föld és még is felfedeznék mindent,
Ezer ismeretlen tájat s még több embert!
Nagy a távolság, visz a bátorság,
Amíg így repít, csak az utazás hív,
Mire elhiszem, már új világ vesz körbe...
Extra:
De mindet érzem,
Elég megélnem,
És értem!
Visszavágyom,
Megtalálom,
Felkutatnám,
Megmutatnám,
És megcsodálnád!
Körbefordul,
Együtt mozdul,
Megszerettem,
Atöleltem.
Vár rád...
Nézz szét...
Refr:
Nagy a Föld és még is felfedeznék mindent,
Ezer ismeretlen tájat s még több embert!
Nagy a távolság, visz a bátorság,
Amíg így repít, csak az utazás hív,
Mire elhiszem, már új világ vesz körbe...