Írok egy levelet, mert most azt látom
Hogy mozognak a levelek a fákon
Az árnyékom talán egy másik emberé
Te tényleg olyan vagy, aki a hibáival szembenéz?
Én már nem tudom, hogy kiről mit is gondoljak
Talán bevallani lenne a legkönnyebb
Hogy kik is vagyunk valójában
Az ember óriás hozzá képest
Mégis elakad a pók hálójába'
Szeretném, hogy körülöttem ne minden mese legyen
Szeretném látni, amit úgy hívnak szerelem
Kereslek, de mire megtalállak, már újra elbújsz előlem
Bár amit csináltál belőlem, jó, hogy csak én tudom
Amennyire küzdök, a végén ugyanúgy megbukom
Ezt csak én érzem, vagy mindenkinek nagyon fáj a csalódás?
A tegnap és a holnap az nagyon más
Mert szerettél, de most már utálsz valakit
Kár, hogy nem önmagát adja, helyette inkább valaki mást alakít


Én boldog szeretnék lenni, és amit ma, azt holnap is érezni
A kezed fogni, és választ kapni a szemedből úgy, hogy nem kell kérdezni
Változni szeretnék, mert tudom, hogy anélkül nem megy
Én mondanám szívből, hogy örökre együtt veled
De tudom, hogy holnap már elmegy


Nekem mennem kell, mert hosszú út áll előttem
És, ha tudnád, hogy mi van mögöttem
Akkor értenéd az okát az elköszönésemnek
Sokan még várnak akkor is, ha tudják, hogy vége mindennek
A kitartás pedig becsületre méltó
De a gondolattal, hogy vele lehetsz újra
Magad mérgezni miért jó?
Változni kell, mert új utakra csakis úgy tudsz lépni
Az őszben is a nyarat fogom látni
Télen pedig megint a tavaszt várni
Sok mindent visszahoznék a múltból
De a szembe fújó szél erősebb nálam
Emlékszem arra, amikor az utcán egymagam álldogáltam
És az emlékeimben van az is, amikor veled sétáltam
A hideg ráz, mert mindig azt vártam, hogy rám várjon valaki
Én visszamennék érted, és ott szeretnék maradni
Már eltelt azóta néhány hónap
De minden reggel úgy kelek, hogy végre láthatlak majd holnap


Én boldog szeretnék lenni, és amit ma, azt holnap is érezni
A kezed fogni, és választ kapni a szemedből úgy, hogy nem kell kérdezni
Változni szeretnék, mert tudom, hogy anélkül nem megy
Én mondanám szívből, hogy örökre együtt veled
De tudom, hogy holnap már elmegy


Utolsó bekezdés, mert a végére kell, hogy érjek a mondanivalónak
De szeretnék még mesélni magamról, ezért köszönöm szépen minden szónak
Hogy ki tudtam fejezni az érzelmeim
És ezáltal, a te füledbe is kerülhet néhány olyan mondat
Ami szerintem helyes irányt mutat
A ruhám márkátlan, de a szövegem márkáját nem tudod megvenni pénzzel
Ez belső öltözet és azért adom ki, hogy fogd fel ésszel
Az ember bentről jön és nem kívülről látszik
Mama, felöltöztem jól, de a szívem fázik
Az utca ázik, mert sírnak a felhők
Szeretem ezt a játékok, még akkor is, ha néha fellök
A fájdalom túl hamar, a könnycsepp az túl későn érkezik
Úgy érnek véget életek, hogy azt meg sem érdemlik
Ilyen ez a mese, néha filmként tűnik fel
És azt bizony sokan nem tűrik el
Változni szeretnék, mert a szint alatt vagyok nagyon
Elmúlik az élet, de nem boldogság nélkül, mert én azt nem hagyom


Én boldog szeretnék lenni, és amit ma, azt holnap is érezni
A kezed fogni, és választ kapni a szemedből úgy, hogy nem kell kérdezni
Változni szeretnék, mert tudom, hogy anélkül nem megy
Én mondanám szívből, hogy örökre együtt veled
De tudom, hogy holnap már elmegy