Volt egyszer egy ember,
Volt neki egy verse,
Naplójába Ãrta mert,
Túl kicsi a lelke.
Nem fért bele semmi,
Hát megszökött belőle,
Múltját húzza hátul,
De nem néz, csak előre.
R: Nincs menekülése
Nincsen a dobálva
Akadály eléje
Csak szabadságba zárva
Nincsen körül Ãrva és
Nincsen skatulyázva
Oda rajzol szÃvet hol
Csak szÃvért kiáltva
Ül lány, nincs barátja,
Vagy ha van is, messze.
Bátran smárol mással;
„Bocs nem Ãgy terveztem"
R
Ül lány, nincsen barátja
A diszkó után nem várja
Nincs benne semmi csak tombola,
Ide már kevés a zongora.
Az ember pedig, igen ez itt,
Rég nem vezet naplót,
A lány vele kavart, akart,
És attól fogott padlót,
SzÃnes álmok jönnének,
Büdös égő tömjének,
Letétbe rakott rossz évek,
És térdepelő rossz gének,
csak maradna egy kérdése,
Hogy van-e ebből menekülése,
Azt mondom, nincs menekülése,
Nincs dobálva
Akadály eléje,
csak szabadságba zárva.