„Amit birtokolsz, az birtokol” – megjelent Korinna és UTAZØ legújabb dala: a Zavar
tovább
Telepes
Copy Con
Copy Con bébi a színpadon fenn A raggazin lüktet,
Ha ez dob fel, gyere ide haver énekelj.
(Nananana...)
Végre újra együtt minden haver,
Úgy mint régen a kőpadoknál, az ólban a lakótelepen,
Hogy megváltozott minden, az óra tiktak körbejár és a kutya horpad az ürességtől,
Én [???] rám talán... talán. [?]
Pedig én még emlékszem milyen volt, emlékszem a szavaira, hogy dalolt,
Hé emlékezz te is testvér,
Ha a szemed behunyod, mond meg mit látsz akkor:
Reggeltől estig lent van a banda,
Esténként az antikban fakadnak dalra,
Ha éppen eszükbe jut, fújnak a falra,
Utána hoznak a francba... haza.
Ez az élet mára már elmúlt, kilométerek úsztak közénk,
Ez sajnos így alakult, de senki nem tehet róla.
Húdejo is volna ha a holnap minket nem blokkolna,
Szarni minden gondra, ugyanúgy ahogy szartunk rá gyermekkorunkban.
Pedig még őriz rengeteg titkot, nem egyet, nem kettőt, egy milliót,
Előttünk egy teljesen új világot nyitott, ezért szerettünk mi lakni ott.
Régi nyarak, régi arcok régi hangok, régi kutya[???], régi telepen,
Régi terek, régi bulik, régi szél fúj, még mindig ott lent, lenn a tereken.
Akárhányszor erre járok, még mindig fáj a szívem, akár hányszor szóba jön, én tudni fogom milyen,
Akárhányszor nézek itt a tükörbe bele mindig másképp rajzolok [???]
Annyit adott nekem, amennyit csak lehetett,
örökre bennem marad mennyire szeretett.
Üzen a kőpad, mindennap nyár, mindennap ugyanaz, de mindennap más,
Egy helyen azok akiket örökké szeretni fogok, a legnagyobb emberre, a Csajokat [???]
A legszebb emlékeim idekötnek, innen jönnek a képek, szemembe könnyek.
Régi szél fúj, a szívem belesajdul, néha éjszaka a honvágy kurvára feldúl,
a lemenő nap fényében fájni fog piszkosul, hogy előbb vagy utóbb minden jó elmúlik.
Egykor a telepen a békében éltem és néztem a tévében, hogy máshol a világban milyen szar helyeken élhettek.
Ideköt a vér, ide köt a hold, ide köt a jó és ide köt a rossz,
Idehúz a szívem szava, az utcáknak poros zaja, idehúz hát minden. Hidd el.
Lenn a telepen, régi tereken, cigit tekerem és gyűlnek a Haverjaim egyre többen,
A gyönyörű illata felszáll, aki keres az engem a telepen megtalál.
Lenn a telepen, régi tereken, Cigit tekerem és gyűlnek a haverjaim egyre többen,
A gyönyörű illata felszáll, akI keres az engem a telepen megtalál.
Ha ez dob fel, gyere ide haver énekelj.
(Nananana...)
Végre újra együtt minden haver,
Úgy mint régen a kőpadoknál, az ólban a lakótelepen,
Hogy megváltozott minden, az óra tiktak körbejár és a kutya horpad az ürességtől,
Én [???] rám talán... talán. [?]
Pedig én még emlékszem milyen volt, emlékszem a szavaira, hogy dalolt,
Hé emlékezz te is testvér,
Ha a szemed behunyod, mond meg mit látsz akkor:
Reggeltől estig lent van a banda,
Esténként az antikban fakadnak dalra,
Ha éppen eszükbe jut, fújnak a falra,
Utána hoznak a francba... haza.
Ez az élet mára már elmúlt, kilométerek úsztak közénk,
Ez sajnos így alakult, de senki nem tehet róla.
Húdejo is volna ha a holnap minket nem blokkolna,
Szarni minden gondra, ugyanúgy ahogy szartunk rá gyermekkorunkban.
Pedig még őriz rengeteg titkot, nem egyet, nem kettőt, egy milliót,
Előttünk egy teljesen új világot nyitott, ezért szerettünk mi lakni ott.
Régi nyarak, régi arcok régi hangok, régi kutya[???], régi telepen,
Régi terek, régi bulik, régi szél fúj, még mindig ott lent, lenn a tereken.
Akárhányszor erre járok, még mindig fáj a szívem, akár hányszor szóba jön, én tudni fogom milyen,
Akárhányszor nézek itt a tükörbe bele mindig másképp rajzolok [???]
Annyit adott nekem, amennyit csak lehetett,
örökre bennem marad mennyire szeretett.
Üzen a kőpad, mindennap nyár, mindennap ugyanaz, de mindennap más,
Egy helyen azok akiket örökké szeretni fogok, a legnagyobb emberre, a Csajokat [???]
A legszebb emlékeim idekötnek, innen jönnek a képek, szemembe könnyek.
Régi szél fúj, a szívem belesajdul, néha éjszaka a honvágy kurvára feldúl,
a lemenő nap fényében fájni fog piszkosul, hogy előbb vagy utóbb minden jó elmúlik.
Egykor a telepen a békében éltem és néztem a tévében, hogy máshol a világban milyen szar helyeken élhettek.
Ideköt a vér, ide köt a hold, ide köt a jó és ide köt a rossz,
Idehúz a szívem szava, az utcáknak poros zaja, idehúz hát minden. Hidd el.
Lenn a telepen, régi tereken, cigit tekerem és gyűlnek a Haverjaim egyre többen,
A gyönyörű illata felszáll, aki keres az engem a telepen megtalál.
Lenn a telepen, régi tereken, Cigit tekerem és gyűlnek a haverjaim egyre többen,
A gyönyörű illata felszáll, akI keres az engem a telepen megtalál.
előadó:
Copy Con
album címe: Szolnok city
megjelenés: keressük!
hossz: 0:00
kiadó: Chameleon Records
zeneszerző: Pintér Gábor
szövegíró: Pintér Gábor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2862
album címe: Szolnok city
megjelenés: keressük!
hossz: 0:00
kiadó: Chameleon Records
zeneszerző: Pintér Gábor
szövegíró: Pintér Gábor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2862
kapcsolódó videók
keressük!
