Mikor ezt a kislányt megismertem,
Nem gondoltam, hogy úgy megszeressem!
||:Súgjátok fülébe: majd meghalok érte,
Csak mégegyszer nézzek a szemébe!:||
Amott arra lassan, lassan pirkad,
Rózsás fényű arccal kel fel a Nap.
||:A napfény sugára besüt a szobába,
Csókot hint a rózsám ajakára!:||
Szállj el fecskemadár messze földre,
Szállj a Rózsámnak a kebelére,
||:Súgjad fülébe: majd meghalok érte,
Csak mégegyszer nézzek a szemébe!:||
A kanizsai templom tetejére.
Rászállott egy gólya feketében.
/:Látod babám,látod az is engem gyászol.
Elakarnak tiltani egymástól.:/
Beteg az én rózsám, nagyon beteg
Orvosságot néki hol is vegyek?
/:Ha meg talál halni, mit fogok csinálni?
Rózsafa tövében sírdogálni.:/
Mondják meg annak a kisleánynak.
Gyógyítsa meg szívét babájának.
/:Súgja a fülébe, hogy majd meghal érte,
Csak még egyszer nézzen a szemébe.:/