Jó étvágyat!
Keményen forgattam,
megzuhant az agyam.
Végül is döntöttem,
megeszem magam.
Hát rést nyitok arcomon,
nevezve szájnak,
és fogaim mindjárt
húsomba vájnak.
Rögtön az agyamat
megkóstolom,
mielött az egészet
meggondolom.
Aztán a szemem,
nehogy visszanézzek,
majd a lábam,
nehogy visszalépjek.
Harmadik fogás
tehát a lábam.
Szagoltam eleget
mindig utáltam.
Többé úgysem kell,
már sehová sem megyek.
nem is lábadozok,
hisz nem vagyok beteg.
Ezután a hátsó
feleim jönnek,
nehogy rajtuk
újra visszajöjjek.
Hogy magamat többé
már ne emésszem,
a gyomrom is leküzdöm egészen.
Már alig vagyok
jelen a mában,
Megmaradt szerveim is
eltünnek a számban.
Ujjam a torkomban,
öklendezek,
de de magamba fordulva
örvendezek.
Végül számba
veszem a számat,
Az elhagyott világnak
fordítva hátat.
Magamat többé
már nem mutatom.
Így tudatom, hogy
már nincs tudatom.