Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Búcsúdal
Mók és a FutóKaland
Sziklás sötét hegyek közelednek felém,
Halványul az égbolt, elhalkul a remény.
Szívek többé sehol nem jutnak el hozzám,
Egymagamban vagyok, életkedvem fogytán.
Föld alá szállt lelkem, testem már fekélyes,
Reszket még a szívem, szerelemre éhes.
Véges már az idő, elmúlik az élet,
Nincs több gondolatom, így semmit nem érek.
Ref.:
Vérem sodra lassul, megfagy ereimben,
Sár, homok szánt végig fájó sebeimen.
Visszafelé halad, távolodik tőlem minden,
Miben hittem, s amit reméltem.
Belső hangot hallok, bíz csak bíz magadban,
Ezt suttogja halkan, s éget mint egy katlan.
Működik még agyam, feldereng sok emlék,
Elő kerül mélyről, s belülről rág, széttép.
Sötét komor hegyek takarnak be végképp,
Eltűnt minden élet, elveszett az égkék. És!
Ember voltam, sokszor szép csodákat vártam,
Megkapod, ha van még, egy másik világban!
Halványul az égbolt, elhalkul a remény.
Szívek többé sehol nem jutnak el hozzám,
Egymagamban vagyok, életkedvem fogytán.
Föld alá szállt lelkem, testem már fekélyes,
Reszket még a szívem, szerelemre éhes.
Véges már az idő, elmúlik az élet,
Nincs több gondolatom, így semmit nem érek.
Ref.:
Vérem sodra lassul, megfagy ereimben,
Sár, homok szánt végig fájó sebeimen.
Visszafelé halad, távolodik tőlem minden,
Miben hittem, s amit reméltem.
Belső hangot hallok, bíz csak bíz magadban,
Ezt suttogja halkan, s éget mint egy katlan.
Működik még agyam, feldereng sok emlék,
Elő kerül mélyről, s belülről rág, széttép.
Sötét komor hegyek takarnak be végképp,
Eltűnt minden élet, elveszett az égkék. És!
Ember voltam, sokszor szép csodákat vártam,
Megkapod, ha van még, egy másik világban!
kapcsolódó videók
keressük!
