Futottam, csak futottam az éjszakában
Kerestem a megoldást, de mindhiába
A tükörből nem sok remény nézett rám vissza
A szívem ólomból és a kezem se tiszta
Nézz meg jól, rajtam csak a kegyelem segít
Menekültem magamtól, mert amivé váltam
Nem volt túl hízelgő, bevallom jobbat vártam
A tükörből nem sok remény nézett rám vissza
A szívem ólomból és a kezem se tiszta
Nézz meg jól, rajtam csak a kegyelem segít
Van-e aki megbocsát nekem? Van-e aki nem enged elvesznem?
Van-e aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem?
Van-e aki megbocsát nekem? Van-e aki szenvedne helyettem?
Van-e aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem?
Hideg volt az éjszaka és hideg voltam belül
Tudtam, minden fájdalom egy idő után elül
De nem akartam elfelejteni amit megláttam
Fájó kincs az igazság, amire rátaláltam
Nézz meg jól, rajtam csak a kegyelem segít
Van-e aki megbocsát nekem? Van-e aki nem enged elvesznem?
Van-e aki akkor is szeret, ha minden titkos felfedem?
Van-e aki megbocsát nekem? Van-e aki szenvedne helyettem?
Van-e aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem?
Ott álltam az éjszakában
Fagyos ködben, nagykabátban
Néztem az arcom egy pocsolyában
Ott álltam és folyt a könnyem
Tanácstalanul és megtörten
Válaszra vártam
Van-e aki megbocsát nekem? Van-e aki nem enged elvesznem?
Van-e aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem?
Van-e aki megbocsát nekem? Van-e aki szenvedne helyettem?
Van-e aki akkor is szeret, ha minden titkom felfedem?
Azt hiszem van