Hova siet ez az élet
szinte nyugtalanul.
Alig van vége a télnek,
máris őszbe borul.
Hova siet ez az élet,
most az tűnik nekem,
gyakran el is fut a méreg,
jó lenne pihennem.
Hát álljon meg, kérem,
egy kicsikét!
Éljünk a napoknak!
Mert elfut a sok-sok
gyönyörűség,
végül a semmi marad.
Ha már siet ez az élet,
maradj te legalább!
Néha meg-megállok véled,
bárhogy fut is a világ.
Hát álljon meg, kérem,...
...végül a semmi marad.
Ha már siet ez az élet,...
...bárhogy fut is a világ.
Hova siet ez az élet,
hova siet ez az élet,
hova siet ez az élet,
hova-hova,
hova siet ez az élet...