Szív alakú felhők helyett, lágy szomorú dallamok,
elengedted a kezeim és magányosan ballagok.
A napok szótlanok, a hangulatom depresszáns
mert tudom hogy az óperencián túl sokkal messzebb vágysz.
Álmunkban látlak hangod szellőként símogat,
egy emlék vagy rájöttem ami magához hívogat.
Minden éjjel, minden nap minden percben és órában
én veled akartam lenni. Vagyis csak próbáltam.
Te vagy a szerelem, amit a Laci benned lát,
egy összeomlott fellegvár mellett állok,
de ideje tovább mennem már tovább amerre visz a szél,
remélem egyszer visszatérsz és fülembe súgod szeretsz még.
Egy dal, egy csók, egy érzés, mi volt egy szó pár könycsepp,
fejünk felett a Hold mind ez rólad szól (Rólad szól)

refr:

Mióta itthagytál, itt állok, ázok és nézem, hogy hullik az eső.
Azok közül akiket igazán szerettem, te voltál az első.
Meg mondom őszintén, még visszavárlak de tudom,
hogy nem jössz már soha.Tudom azt is, hogy jobb ez így,
és boldog vagyok, hogy látom hogy jól vagy.

Tiszta lappal kezdek, hátra már nem nézek.
Nem tudom, hogy mi áll mögöttem és mitől félek igazán.
Csak bújj hozzám, mert céltalanul lebegek,
látom könny lepi el a szemedet. Nem ezt akartam,
bevallom szeretlek, hallod minden szavamban.
Csak te kellesz, nélküled minden szikra szenvedés,
rosszul kezdődik minden nélküled eltelt ébredés
és nem tudom merre mész. Hova visz az utad nélkülem.
Én csak írom az üzeneteket, ahogy veszem a lélegzetem.

Emlékszem rá, mikor órákat voltunk együtt,
teltek a napok és egymást megszerettük
akkor nem hittem volna, hogy így ér majd véget
én nem értek hozzá és ez bizonyított képlet
mikor a szemedbe nézek csak hülyének nézel.
Fáj, de nélküled rövidebbnek tűnik az élet.
A másodpercek peregnek, az évek pedig felednek,
csak addig fáj az egész, míg mások meg nem szeretnek.
Ostobának tűnik ez az egész, amit neked mondok,
bár nem tudok megbocsájtani, hiába ezt tudtuk.
Reménytelen volt minden, ami kettőnk közt történt
de nem tudom kiverni a fejemből.
Csalódtam, megtörtént az elején minden kapcsolat
szépen lassan indul, de ha nem figyelsz a végén kegyetlen és eltipor. (kegyetlen és eltipor)

refr:

Mióta itthagytál, itt állok, ázok és nézem, hogy hullik az eső.
Azok közül akiket igazán szerettem, te voltál az első.
Meg mondom őszintén, még visszavárlak de tudom,
hogy nem jössz már soha.Tudom azt is, hogy jobb ez így,
és boldog vagyok, hogy látom hogy jól vagy.