Fény, mindent fény önt el, százezer fáklyaláng…
Ott fent, a fenség szobraként, szikár alak néz le ránk.
A győztes égnek lendíti karját,
S lenn büszkén harsan az éljen,
Milliók ajkán zúg fel,
S ő bércek hangjaként szól.
Mint a zengő érc, ha karddá kovácsolják,
A szó, minden, mit mond, mágnesként vonz,
Jöjj hát!
Nézz ránk! Itt egy bátor, nagy nemzet!
Nézz, jöjj, és nézd hát a győztest!
Ő szól, ébred bennünk az élet,
Így együtt szív és a lélek!
Egy nép, egy hit, egy nemzet,
Jöjj, lásd a győzelmes célt!
Óóóóó, óóóóó, óóóóó…