Képzelet
Késmárky Marika
A félhomályban a táj mindig más.
Összenéznek a fák, összesúg a sok ág.
Azt beszéli a sok levél,
hogy szerelem, konokul hinni kell,
születik szerelem, konokul hinni kell,
sohasem jöhet el, amiben nem hiszel.
Véget ér a magány, csak bÃzni kell igazán!
Én is évek után leltem rá.
Most mindenem odaadnám néked,
nincs olyan, amit tőled féltek,
semmi sincs, amit elvennék,
csak a baj, csak a múlt, csak ami bánt nagyon,
csak a baj, csak a múlt, csak ami bánt nagyon,
csak a rossz, csak a gond, csakis a fájdalom.
Az éltetÅ‘ bizalom átsegÃt bajokon.
Te sok nehéz napomon mellém állsz,
s én mindenem odaadnám néked,
nincs olyan, amit tőled féltek,
semmi sincs, amit tőled elvennék.
S érzem jól, te semmiképp,
soha meg nem kapnád,
nincs titok, amit elhallgatnál,
nincs egyéb, csak az álomszép szerelem.
(Szerelem, szerelem, amiben hinni kell,)
Szerelem,
(Szerelem, szerelem, amiben hinni kell,)
Szerelem…
album cÃme: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegÃró: keressük!
stÃlus: keressük!
cÃmkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1840