Ez a csönd úgy fáj
Vágó Zsuzsi
Nincsen apám, nincs már hazám,
Fölperzselt tájak,
Nincs már több álom,
Köröttem dermedt árvák,
Nem szólnak némán állnak.
Hol a csönd,
Mély csönd.
Ez a csönd úgy fáj,
Sok csukott száj,
Mind kiabál.
Hol a régi világ? Hol a napfényes dél?
Ahol gyapotmezőt ringat a kósza szél,
Itt ma halott a föld,
S benne kiszáradt tölgy,
És a csönd, vár!
Ez a csönd úgy fáj,
Hogy éljem túl,
Azt ami vár,
Most egyedül kell mindent eldöntenem,
És saját erőmből mindent elérnem,
Hát nem adom föl,
Nem lesz, mi összetör,
Nem lesz csönd, már!
Most, esküt teszek,
Hogy talpra áll Scarlett,
Vár az ősi föld,
Erőt ad, új hitet!
Istenem,
Légy velem!
Lesz ki prédának lát,
Lesz ki csodának vél,
Lesz ki irigyen bámul,
S ebből mit sem ért,
De én nem alkuszom,
Többé már senkiért,
Új nap,
Új fény!
És a múlt,
Nem bánt,
Nem fáj a csönd,
S a vörös föld
Áld!