Fényt a fejekbe, egy cseppnyi emberséget,
Ne csak az lakjon jól mindig, akinek úgyis sokat teremtett
Az Isten, akinek a számlájára nem sok írható,
Csak annak van esélye túlélni, aki úgyis halandó.
Aki félistennek látszik vagy csak hiszi magát,
Annak két marokkal adott a sors vagy éppen jó helyen várt,
De a mennyben nem osztogatnak rangot, az sem számít már,
Hogy milyen nő feküdt melletted, mikor a lelked odébbállt.
De a mennyben talán mégsem unatkoznak,
Az is lehet, hogy ezen a héten éppen szarnak ránk!
A mennyben ma már mindent másra bíznak,
Hisz a földön annyi ember él, aki istennek hiszi magát!
Fényt a fejekbe, hogy mindenkinek jusson kenyér,
Mindegy, hogy gazdag, mindegy, hogy milyen szegény!