Célozz énrám, hátha nem hibázol,
Biztos, hogy én akarta, hidd el, már nem hiányzol.
Tudtam én már, tudtam én nagyon régen,
Nincs már, mi összeköt minket földön, égen,
Nincs már, mi összeköt.
Csak vágd és vágd a fát magad alatt, amíg bírod,
Lehet, hogy szép a tested, a véremet mégsem szívod!
Láttam én már hervadni sok virágot,
Plasztikba bújtatott rózsaszín álmot,
De látom, hiába mondom el:
Nem vagyok jó, te meg nem vagy nekem való!
Hiába akarod, nem leszek igásló!
Láthatod magad is, elúszott ez a hajó!
Ne költözz belém, nem vagyok trójai faló!
Tudtam én mér réges-régen,
Nincs már, mi összeköt minket földön, égen.