Kutyavilág, még egy, még egy regény
tolvajokat ér a hajnali fény
a busz a megállóhoz ér
porcukor havazza a péksüteményt
Kutyavilág, még egy, még egy regény
a melós megint rövidet remél
most egy ajtó csukódik épp
a bűn újra írja még a szenvedést
Kutyavilág, még egy, még egy regény
a gyerek hiába, hiába kér
a világ még nem kulcsrakész
falon kicsit elmozdul a régi kép
Kutyavilág, még egy még egy regény
csillagot játszik most az égi fény
az ócska cipő újra szép
biciklilánc a nadrágot tépi szét
Kutyavilág, még egy, még egy regény
szelídekhez ér először a kéz
kedves hajába túr a szél
a reggeli kávé, végre, végre kész
Kutyavilág, még egy, még egy regény
minden nap egy másik, másik remény
szentimentális kék az ég
az ember árnyékból a fénybe ér