A csomagjaim hátrahagyva
felültem egy gyorsvonatra.
S bár jegyem ablak mellé kértem,
nem volt hely mikor beléptem
első pillanatra.
Végül valaki felállt,
átadta helyét és leszállt,
azt mondta; itt az idő.
És elindult a film az ablakon túl elsuhanó tájakon át.
Túl az időn és a gondolaton
éppen most robog át rohanó vonatom.
És miközben a tájat néztem,
összeolvadtak egészen,
mint az emlékeim.
Egyszer kislányként nevettem,
apró árnikákat szedtem,
a múlt rétjein.
Aztán egy csalódás után
bolyongok sírva Óbudán
üres utcákon át.
S bár néhol fájdalommal tettem,
félmosollyal emlegettem
fel a szerelmeim.
Túl az időn és a gondolaton
éppen most robog át robogó vonatom.
Így utazom tovatűnt utakon,
így visz az út, amíg nincs alagút.
||: Túl az időn és a gondolaton
éppen most robog át rohanó vonatom. :||
||: Így utazom tovatűnt utakon,
így visz az út, amíg nincs alagút. :||