Elveszett néhány év,
de végig kísér egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
vajon hogy néz most rám?
Vajon hogy néz most rám?
Semmi sem jól történt!
Mit álmodtam, porként hullott szét.
De ha bízni tudsz bennem még,
tán átírhatnám. Még nem késő tán!
S A ZONGORÁN ÚJRA SZÓL EGY DAL,
HOGY HANGSZERBE ZÁRT SZÍVEM ÉL.
TARTOZOM MÉG EGY ÁLOMMAL ,
S HANGOM UTÁN TALÁN MEGFORDUL A SZÉL.
A hétköznap álarcát
hagytam, hogy végleg rám rakják.
Kilépek az ajtón hát.
Ez egy roskadó ház,
s te a fényben ott vársz.
S A ZONGORÁN ÚJRA SZÓL EGY DAL,
HOGY HANGSZERBE ZÁRT SZÍVEM ÉL.
TARTOZOM MÉG EGY ÁLOMMAL ,
S HANGOM UTÁN TALÁN MEGFORDUL A SZÉL,
S FÉNY GYÚL MINDENHOL.
S A ZONGORÁN ÚJRA SZÓL EGY DAL,
HOGY HANGSZERBE ZÁRT SZÍVEM ÉL.
TARTOZOM MÉG EGY ÁLOMMAL ,
S HANGOM UTÁN TALÁN MEGFORDUL A SZÉL.
Elveszett néhány év,
de végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye, büszke most rám?
Ugye, büszke vagy rám?