Molnár Anna balladája (Kobzos Kiss Tamás)
Havasi Duo
s bétalált egy székely házba,
s addig mondott a katona,
míg elindult Molnár Anna.
Mentek kicsit, mentek sokat,
míg egy bokros fához értek.
Míg egy bokros fához értek,
s ott egy kicsit megpihentek.
Nézzél Anna ja fejembe,
mer' álom jő a szememre,
fel ne tekints s az egekre,
harmat cseppen a szüvedre.
Feltekintett Molnár Anna,
kilenc leány felakasztva.
Molnár Anna sírni kezdett,
s a katona megebredett.
Mér' sírsz, mér' sírsz Molnár Anna?
Nem sírok én jó katona,
nem sírok én jó katona,
eressz vissza a hazámba!
Nem eresztlek Molnár Anna,
hágj fel erre bokros fára!
S nem tudok én fára mászni,
meg kell engem tanítani.
S felindult a jó katona,
visszaesett fényes kardja.
Molnár Anna felragadta,
s a katonát összevágta.
S felöltözött Molnár Anna
a katona ruhájába,
s a katona ruhájába,
s visszament a székely házba.
Adjál szállást jámbor gazda!
Szállást adok jó katona.
De feleségem kerengőben,
sír a gyermek a rengőben.
S visszajőne megvernéd-e,
megszidnád-e, megvernéd-e?
Meg se szidnám, meg se verném,
orcájára fel se vetném.
Kigombolá tulipántját,
s megszoptatá kicsiny fiát,
kigombolá tulipántját,
s megszoptatá kicsiny fiát.