Fenn a hegyen, erdő szélén - Piros az ostorom nyele
Havasi Duo
az erdőben fülemile énekel,
panaszolja bús panaszát csendesen,
borulj a vállamra édes kedvesem!
Kis koromba' árvaságra jutottam,
életemen de sokat szomorkodtam.
Megtanultam, hogy kell tűrni, szenvedni,
azt is tudom hogy kell szívből szeretni.
Árva vagyok, még a nap sem süt rejám,
árva vagyok, mert nincsen édesanyám,
árvaságom még az ég is siratja,
sötét felleg, ki a napot borítja.
-----
Piros az ostorom nyele, nem sárga,
a nyelébe numera van rávágva,
én vágtam rá azt a jeles numerát,
ölelem a babám karcsú derekát.
Amit világéletembe' kerestem,
mind az ügyes menyecskékre költöttem,
vettem nekik alsó-felső rokolyát,
jaj, de sokszor felhajtottam az alját!
Piritusból csinálják a pálinkát,
azér' nem lát rajtam senki jó ruhát,
ha csinálnák édes tejből, ecetből,
a kocsmáros nem élne a zsebemből.
Ha csinálnák édes tejből, ecetből,
az a huncut nem élne a zsebemből.