„Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek Szentje…”
(Ésaiás próféta könyve 43. fejezet)
Álmaimban százszor láttam már, hogy az éj
ezer széles útvesztőn vezet át.
De én mégsem lépek bűnös útra, ha szólít a mély,
mert méltóképpen várok mindig rád.
NEM URAM! NEM URAM!
NEM ADOM FEL MÉG!
NEM ÉN!
VÁRLAK MINDEN ÚJ NAP REGGELÉN!
NEM URAM! NEM URAM!
NEM ADOM FEL MÁR!
EZUTÁN
VÁRLAK MINDEN ÚJ NAP HAJNALÁN!
Bármit kínál vágyaimnak rég a világ,
tudom jól, hogy túl nagy érte az ár.
Mikor bűnös, színes szirmot bont az éjvirág,
az édes illat után csak a semmi vár!
NEM URAM! NEM URAM…