Ezelőtt a hangomat nem hallattam, nem volt erőm, hallgattam.Haragnak szele fúj...hol van a neved?...annak élek..., azt keresem.
Fájdalommal telik meg a szívem, álmodom, az életemre gondolok.
Visszagondolok és ráébredek: az igazságot, én, nem tudom.
Szemeim könnyekben fürdenek, sírok.
Átkokkal vagyunk mi mind körülvéve.
Megkötve.
Hol jár az Isten?
Bennünket elfelejt?
Hol jár az Isten?
Ránk nem vigyáz?
Fáj és nehéz nekem kimondanom, amit érzek.
Átérzem már az igazságot, de, én semmit nem tehetek.
Tölts nekem bort, mert nem ér semmit ez a nehéz élet.
Engedd, hogy igyak!
-hogy ne tudjak erről a rossz világról.