Néha szomorúan ébredek
Beton
s a nyár még nagyon messze van
De símogasd meg arcom, űzd el az árnyat,
s a zord idő majd elrohan
Ha elfogyott a szó és nincs miről beszélni,
ne kérdő szemmel nézz reám
Nincs semmi baj velem már, mert melleted élek,
fáradt vagyok kicsit talán
És, ha néha szomorúan ébredek
tudom átkarol majd a két kezed
és ez énnekem olyan megnyugtató,
mint egy kék vizű tó, rajta ringó hajó
Olyan jó!
Ha látom én a távolból, hogy jönnek a fecskék,
az arcom újra felderül
Ha végleg elmúlik a sok rosszízű emlék,
napfény tör át a köd mögül
És, ha néha szomorúan ébredek
tudom átkarol majd a két kezed
és ez énnekem olyan megnyugtató,
mint egy kék vizű tó, rajta ringó hajó
Olyan jó!