Refrén

Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál

Degz

Csalódtam, nem benned.. magunkban
Örökké? nem bízhatunk már a saját szavunkban
Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy hagyjál
de amikor ki mondtad: "vége", a szemembe meghaltál

Kaptál, tőlem könnyet, meg a szívem darabját
úgy érzem felhalmoztam a világ összes haragját
Küzdök, hogy újra velem legyél
a darab, ami veled maradt mindörökké remél

Remény... amíg van a földön ez lesz szeretet
mert veled terveztem mindent, házasságot, gyereket
Túlságosan naiv voltam... míg a múltat temeted
én azon gondolkodok, bárcsak foghatnám a kezedet

Se veled se nélküled, éld ki minden vágyad
mert ha nem is mondom, ki neked én mindig visszavárlak
Bárcsak, vissza tudnám csinálni a hibáim
mert a régi életem egyre jobban hiányzik..


Refrén

Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál

Cserii

Jól indultak a dolgok még a leg elején,
Elszárnyalt a szívem... soha földet nem ért,
Elfogott még engem is az igazi vágy,
olyat adtál nekem ... Mint még soha talán,

ott voltál, hogy ha kelettél nem hagytál soha szenvedni,
tudtam jól, hogy felsegítesz ezért mertem elesni,
Hiányzik az illatod a bőröd tapintása,
a fél mosoly a szádon és a szemed csillogása,

én válaszokat adtam mire kérdésekkel feleltél,
nem hagytál szóhoz jutni szimplán csak meg vetettél,
de amit érzek belül azt nem veheted el,
hiába túl nagy lesz a teher, amit cipelnem kell,

mikor utoljára beszéltünk azt hittem minden rendendben lesz,
mégis olyat mondtál, hogy az ember ilyet nem tervez,
elkapkodott döntés volt mára meg is bántam,
hogy a sötét alagúton át a fényességet láttam,


Refrén

Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál

Degz

Szeretlek, és szeretni is foglak
néha voltak viták is de szép idők is voltak
amikor megöleltél nem létezett a bánat
de nincsen már itt te meg én, mert nem vagyok jó nálad

hiányzik az este mikor egymás mellé bújtunk
hiányzik az érintésed meg a közös múltunk..
hiányzik a csókod, a szerelmed, a szavaid
te lettél a múzsám és ezek a te dalaid

beszélgetünk mindennap, de nem úgy már, mint régen
megváltoztam hidd el, ez egy másik énem..
nem tudom már visszahozni azt, akit te szerettél
hozzuk össze újra, nem kell más csak szeressél

nevessél, velem újra mindenen mi történt
gyújtsunk megint lángot, mindent elsöprő örvényt
te meg én az egy és nincsen még egy ilyen
egy szavadba kerülne és az a szó az: igen

Refrén

Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál

Cserii

sok szép idő után nekem ez az egész fáj,
hogy külön úton akarsz járni nem tekintve ránk,
az első csókra emlékszel hogy összeforrt a szánk?
nálam szikrát robbantottál.. mára kialudt a láng,

nem mondhatom hogy megbántam mindent amit tettem,
mégis érzem azt hogy megint magam köptem szembe,
féltetelek.... szerettelek...óvtalak a bajtól,
most meg félve nézel rám és újra én vagyok a padlón,

tudjuk miben hibáztunk, és javíthatnánk rajta
az esélyt már a sors párszor a kezünkbe is adta
mégsem éltünk vele csupán hagytuk hogy elússzon
eltévedtünk valahol még a közös úton.

szembe mentünk egymással és nem együtt azt ahogy kell
ezáltal a szerelem pont emiatt hagyott el
ütköztek az érdekek te mást akartál, én is
körbevett a sötétség és elhagyott a fény is

Bridge

Úgy fáj, nem érdekel senki más
De egyikünk sem volt hibás
várj meg, előlem elfutottál
Szerelmünk véget ért tudod már

Refrén

Állj meg, gyere vissza hozzám
Az első mindig te voltál
Itt nincs, régen mosoly már
Eltűnt a bánat mit okoztál