Képek álmok színes formák
volt idő hogy más volt a tervezet
régen májból a gyomorforgás
hamis ábránddal csatát nyerthetett

Nyugtat ha nézem langyos magányba
hogy zöldessárga meg liláskék
egyik simán húzza magába
a másik a terjedő világkép

Álmodtam már sokmindenről,
az ablakom is az égre néz,
itt minden álom bőrön érezhető,
színes cukorkák lépes méz,

Ablakot kinyitom mindent látok,
horizont, fények, nagy kémény,
nem látnak csak a lassan utazó
égitestek akiknek út az ég.

Valami hangszer legyen és kevés fény
kövek, magány, félhomály
Szívből agyba lassan elér
amit visszatart sok fénysugár

Sarokból most hatvan wattal
pislogó szerény lámpafény
vele szemben a másik oldal
pár régről ismert furcsa lény

Visszahúzódnak csendesedve
én sem vágyom szerteszét
halkan kattogó üres kedvem
A halvány ködöket szórta szét

Valami hangszer legyen és kevés fény
kövek, magány, félhomály
Szívből agyba lassan elér
amit visszatart sok fénysugár

Valami hangszer legyen és kevés fény
kövek, magány, félhomály
Szívből agyba lassan elér
amit visszatart sok fénysugár

Előkerülő kacatok hangja
csendet tör pár ócska fém
ceruza mindig van halk az este
újabb álomból újabb kép

Szétrebben pár halvány csillag
van hogy benéz egy messzi fény
hangtalanul egymásra nézünk
tudom maradok te meg tovább mész