Elhagyott az erőm,
összemosódtak a szavak,
már csak tompa jajj-kiáltás
hagyja el a torkomat.
Zaklatott szívverésem
végül egyenesbe vált,
pont mikor a halál beállt,
pont mikor a halál beállt.
De rám örökélet vár!
Akkor vajon mi az a piros
nedv, ami az imént kifolyt
belőlem, és az orvosok
ebben látják a halál-okot?
Elhagyott az erőm,
összemosódtak a szavak,
pont mikor a magyarázat
hagyja el a torkomat:
Nővér! Ez csak művér!
Más nem is lehet.
Hajoljon közelebb kérem,
szagolja meg.
Tudja, rám örökélet vár,
ezért ébredt bennem gyanú,
hogy alattam az a piros
folyadék, az tuti kamu.
Művér, kedves Nővér!