Kérlek ne burjánozz túl!
Túl vagy már az életveszélyen,
lelked síkidom, nézd meg a tükörben,
hogy hajolnak meg a szögek.
A természet intim példánya vagy,
kiegyenesednek hajlataid,
ahogy mögéd kúszik a tenger.
Kérlek, ne burjánozz túl!
Atomtámadás ért, tudjuk,
de már nincsen mitől félned,
bár egy kicsit sugárzol még, az tény.
Te irányítod a műholdakat,
téged néz a fejével a hold,
kérlek, ne burjánozz túl!
Lőtt seb ütött rajtad lyukat,
dárdahegy vagy villám volt,
Ámor vagy egy ősmegyar nyilas,
mindegy is az: a seb begyógyul,
élhetsz, mint a nyulak.
Csupa orr vagy, szimat-szimat,
csupa szőr és csupa fül,
és az elméd csupa rágcsa,
azon koptatod a fogad.
A fejed felett kel fel a nap,
kérlek, ne burjánozz túl!
Sugárzik a dárda,
le lettél vadászva.
Éktelenek rajtad a lyukak,
belőled folyik a tenger,
Kérlek, ne burjánozz túl!