Van úgy, hogy beborul,
van úgy, hogy süt a nap,
Én meg csak ülök, és nézem.
De az, hogy mi legyen,
nem hagyhat hidegen,
Lapokat mindig is kértem.

Van, aki kiakad,
hogy ez itt csak egy kirakat,
Takar a rúzs, és elrejt a festék...
Nevetek, zokogok,
ölelek, pofozok
Ez is csak én vagyok, tessék!

Lehetek néha csúcson,
néha meg a talajon
Lehetek győztes,
néha mégis feladom.
Visz a szívem,
másképp nem is akarom.
Hangolj rám!
Így jó, így szeretem,
Így jó az élet!

Adott a feladat,
ki nem jön, lemarad,
Túl nagy a győzelmi kényszer.
Előre beülök,
egyedül repülök,
És többé sohasem érsz el.

Minek a szerepek,
ha önmagam is lehetek?
Van az a pénz, de én mégse’ játszom,
Szeretek, harapok,
elfutok, maradok,
Az vagyok, akinek látszom.

Lehetek néha csúcson,
néha meg a talajon
Lehetek győztes,
néha mégis feladom.
Visz a szívem,
másképp nem is akarom.
Hangolj rám!
Így jó, így szeretem,
Így jó az élet!
Így jó, így szeretem,
Így jó az élet!
Így jó, így szeretem,
Így jó az élet!

Így szép, így jó!
Így szép, így jó az élet!
Így szép, így jó!
Így szép, így jó az élet!
Így jó, így szeretem,
Így jó az élet!
Csak így jó!

Lehetek néha csúcson,
néha meg a talajon
Lehetek győztes,
néha mégis feladom.
Visz a szívem,
másképp nem is akarom.
Hangolj rám!
Így jó, így szeretem,
Így jó az élet!
Így jó, így szeretem,
Így jó az élet!