Don Carlos - Fülöp király áriája
Székely Mihály
Sohasem szeretett! Nem!
Szíve idegen volt és jéghideg hozzám ma is, mint rég!
Szinte még látom őt, sápadt, elszörnyedt arcát,
Amikor először pillantott ősz hajamra.
Nem, ő nem volt soha enyém, sohasem szeretett.
Ah, hol vagyok? A gyertyák tövig égtek le!
Rideg hajnal dereng az ablakon...
Már reggel van.
Egy új nap, múljon el, mint a többi!
Ah és a jótevő álom kerüli pillám.
Majd alszom én ha véget ér a kín
S hűlt testem bíbor bársonyokba rejtik;
Majd alszom én a szenvedések múltán,
Majd alszom ott, hol a kétely nem vár,
Hol koporsóm lesz a bús Eszkurial.
Bár bírhatnám azt a titkos varázserőt,
Hogy emberszívekbe lássak,
Mint Isten lát egyesegyedül...
Bár én is tudhatnám, mit az emberszív rejt,
Ó bár megfejthetném titkos mély értelmét!
Ne aludj, király, ébren van a gaz nép,
Ki trónusodra tör s hitvesed becsületére.
Majd alszom én, ha véget ér a kín,
Majd ha e test a végső útra indul,
Majd alszom én a véghetetlen éjben,
Majd alszom ott, hol a néma mélyben
Beföd a márványsír, az Eszkurial.
Ah mit ér nekem a trón,
Hogyha nem láthatom, mit az ember szíve rejt!
Soha sem szeretett! Nem! Szíve idegen volt!
Ő nem, ő nem enyém, soha sem szeretett!
Szíve idegen volt és jéghideg hozzám ma is, mint rég!
Szinte még látom őt, sápadt, elszörnyedt arcát,
Amikor először pillantott ősz hajamra.
Nem, ő nem volt soha enyém, sohasem szeretett.
Ah, hol vagyok? A gyertyák tövig égtek le!
Rideg hajnal dereng az ablakon...
Már reggel van.
Egy új nap, múljon el, mint a többi!
Ah és a jótevő álom kerüli pillám.
Majd alszom én ha véget ér a kín
S hűlt testem bíbor bársonyokba rejtik;
Majd alszom én a szenvedések múltán,
Majd alszom ott, hol a kétely nem vár,
Hol koporsóm lesz a bús Eszkurial.
Bár bírhatnám azt a titkos varázserőt,
Hogy emberszívekbe lássak,
Mint Isten lát egyesegyedül...
Bár én is tudhatnám, mit az emberszív rejt,
Ó bár megfejthetném titkos mély értelmét!
Ne aludj, király, ébren van a gaz nép,
Ki trónusodra tör s hitvesed becsületére.
Majd alszom én, ha véget ér a kín,
Majd ha e test a végső útra indul,
Majd alszom én a véghetetlen éjben,
Majd alszom ott, hol a néma mélyben
Beföd a márványsír, az Eszkurial.
Ah mit ér nekem a trón,
Hogyha nem láthatom, mit az ember szíve rejt!
Soha sem szeretett! Nem! Szíve idegen volt!
Ő nem, ő nem enyém, soha sem szeretett!
előadó:
Székely Mihály
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Verdi Giuseppe
szövegíró: Lányi Viktor
Verdi Giuseppe
stílus: Opera
címkék: Opera
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3644
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Verdi Giuseppe
szövegíró: Lányi Viktor
Verdi Giuseppe
stílus: Opera
címkék: Opera
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3644
kapcsolódó videók
