A dolgok nem sokat változtak ifjú herceg
És néha úgy tűnhet, már sajnos nem is fognak
Fekete fellegek jönnek, melyből jégszilánkok hullanak alá a Földre
Dühös szél jön, mely távolba repíti a sivatag összes homokszemét
A nap ragyog, de mégsem láthatod, messze utaztak a távoli csillagok
Ezernyi magányos lélek kóborol szerte a világban
kinek szíve helyén üresség tátong
Nem szabad figyelned rájuk!
Az idő, mi szüntelenül ring felettünk
Apró gondolattá tesz bennünket, olyan gyorsan múlik
Gyorsan kell szeretned, adnod és megbecsülnöd!
Messze, valahol a sosem látott partok közelében
Csak te leszel majd és azok
Akikért őszintén, odaadóan és önzetlenül mindent megtettél
Most pedig aludj ifjú herceg!
Legbelül te már érzed, hogy minden álmod teljesül
S ha felkel a nap, küzdened kell értük, még nagyon sokat!