Megkérdeztem a kisbarátom
amikor egyszer nálam járt
Ha bajba került, kihez fordult
jó tanácsot kitõl várt
Õ rám nézett nagy szemekkel
hogy miért kérdezem
S mint ami magától értetõdik
így felelt nekem:
Az én apukám erõsebb
és okosabb, mint más
Az én apukám, amikor kell
mindent megmagyaráz
Az egész földön a legjobb ember
pont az én apukám
Csak sajnálom, hogy olyan ritkán
tud figyelni rám
És emlékszem, nagyon régen
mikor még kislány voltam én
Milyen jó volt, hogy ha néha
iskola után eljött elém
S ha kérdezték, hogy kiben bízom
s ki a legfõbb támaszom
Nem sokat gondolkoztam
ez volt a válaszom:
Az én apukám erõsebb
és okosabb, mint más
Az én apukám, amikor kell
mindent megmagyaráz
Az egész földön a legjobb ember
volt az én apukám
Csak sajnálom, hogy olyan ritkán
tudott figyelni rám
Egy édesapának általában
rengeteg sok dolga van
Nem ér rá velünk játszani, pedig
jönne õ is boldogan
De amikor igazán szükség van rá,
akkor valahogy elõkerül
S minden bajban mellettünk áll
rendületlenül
Az én apukám erõsebb
és okosabb, mint más
Az én apukám, amikor kell
mindent megmagyaráz
Az egész földön a legjobb ember
pont az én apukám
És egyszer talán lesz ideje
és tud majd figyelni rám
Az én apukám erõsebb
és okosabb, mint más
Az én apukám, amikor kell
mindent megmagyaráz
Az egész földön a legjobb ember
pont az én apukám
És olyan jó, mikor azt érzem
hogy tud figyelni rám