Rövid állomás volt, ami köztünk történt.
Talán már nem is emlékszel rá.
Rólad szólt minden dal,
ha rá gondolok felkavar,
hogy tévedtünk.
Nem értettük meg egymást.
Te és én, egy út végén.
Nincs folytatás, ez egy búcsúzás.
Emlék maradtál,
mely kísért, lopakodva jár
de kőbe vésve áll,
hogy a szenvedések
erőssé tesznek.
Nem lesz mindig így.
Az idő mindent meggyógyít
és feltámadok hamvaimból!
Folyton együtt voltunk, nem kellett kérned.
Legbelül mégis máshol jártál.
Te is tudod, mi volt a baj.
Az érzés múlt el túl hamar:
A tiszta vágy, hogy velem találd meg a békét.
Te és én, egy út végén.
Nincs folytatás, ez egy búcsúzás.
Emlék maradtál
mely kísért, lopakodva jár
de kőbe vésve áll,
hogy a szenvedések
erőssé tesznek.
Nem lesz mindig így.
Az idő mindent meggyógyít
és feltámadok hamvaimból!