Én udvarolok egy kis barna lánynak,
a vallomásom dalban mondom el.
de mivel még én alig jutok szóhoz,
közben ő is folyton énekel.
A mosolyát szeretem én,
hangja, mint lágy muzsika,
úgy száll felém.
Ha a kezét megfogom én,
szívembe száll a boldogság
és a remény.
Oly jó, oly biztató,
szíve tiszta, akár a hó.
Mesevilág, ezeregy éj,
jön már felém a kék madár,
hát ne félj!
Én nem vagyok egy
hebehurgya, hányaveti,
hogyha mondom,
bárki nékem elhiheti,
de aki a könnyűzenét így szereti,
az rossz ember sose lehet.
Nem egyedül boogie-woogie az esetem,
bár ha hallom, azt se tudom, hol az eszem,
de egy jópofa, az is éppen úgy kell nekem,
mert bármilyen jó tánc jöhet.
Nekem nyolc, hogy a szving,
vagy a mambó-dzsambó,
vagy akár egy szívhez szóló,
szép, halk tangó.
Már énnékem tánczene csak az esetem,
forog ez a buta, buksi, csacsi fejem,
és a gondot véled együtt félre teszem,
csak gyere és táncolj velem!
Egyszerre együtt:
A mosolyát szeretem én,...
...hát ne félj.
Én nem vagyok egy...
...csak gyere és táncolj velem!