Minden ember egyszer félrelép,
és a legtöbb nem tudja, miért?
Lopott percekért, kis kalandokért,
meglehet, hogy néha semmiért.
Minden ember egyszer félrelép,
megérezni másik csók ízét,
talán jó neki, talán feledi,
senki a jövőt nem sejtheti.
Léptem én is félre már,
sajnos, túl nagy volt az ár,
majdnem elhagyott a boldogság.
Mégis maradt örömöm,
és ezt neked köszönöm,
ezért imádattal nézek rád.
Minden ember egyszer félrelép,
és a legtöbb megfizet ezért.
Ki tudja miért, talán semmiért,
de minden ember egyszer félrelép.
(Fütty. Lá-lá-lá-lá...)
Léptem én is félre már,...
...de minden ember egyszer félrelép.
Minden ember egyszer félrelép.