Orestes: Égig érő jegenyesor, olyan a szerelem
Folyó, melynek nincsen partja, ilyen az életem
Gyűlölöm, ki a szerelmet nem érzi át
Elektra: Menekülj tőlem, én halált hozok rád
Orestes: Égig érő jegenyékről gyakran álmodom
S akit megszerettem pihen vállamon
Együtt: Már nem hittem, hogy társam lesz
Ott hol senki sem jár
Orestes: Már nem hittem, hogy érzem, rám valaki várt
Holnap talán nem leszel enyém, holnapra már messze hív a fény
Olyan vagyok neked, mint levélnek az ág
Mint vitorlának szél, s ébredő világ
Elektra: Holnap talán ez a dal sem lesz miénk
Holnapra már, mit gondolsz sem tiéd
Orestes: Az érzés, a játék
Az igaz szenvedély
Együtt: Holnapra már csak árnyékként kísért
Legyen még, legyen még a föld legyen miénk
Legyen dal, legyen fény, álarcunk tépjük szét
Orestes: Legyen otthonunk, s legyen szó, mely a szívedhez ér
Elektra: szívedhez ér
Együtt: Legyen még, legyen még, legyen még
Legyen vers, legyen más, de régit írjuk át
Legyen még, szenvedély, ha megérint a fény
Legyen otthonunk, s a szó, csak miénk legyen
Ez a dal, ez a kéz, tiéd legyen