Gondolsz-e majd rám
Fáraó
Hallgattuk a csendnek dallamát.
Csókod a számon, kezem kezedben,
Nem tudom, hogy valaha még gondolsz-e rám.
Gondolsz-e majd rám, ha elmúlt az éjjel,
S minden álmunkat a hajnal tép széjjel.
Hazudd, hogy fáj, hogy most is fáj a búcsúzás,
Hogy nem szerettél így még senki mást!
Gondolsz-e majd rám, ha más csókját kéred,
S nem ölel már át két karom téged?
Hazudd, hogy vársz, örökké vársz, csak engem vársz,
Hogy nem szerettél így még senki mást!
Kalandos éjjel pálmafák tövében
Hallgattuk a csendnek dallamát.
Csókod a számon, kezem kezedben,
Nem tudom, hogy valaha még gondolsz-e rám.
Gondolsz-e majd rám, ha elmúlt az éjjel,
S minden álmunkat a hajnal tép széjjel.
Hazudd, hogy fáj, hogy most is fáj a búcsúzás,
Hogy nem szerettél így még senki mást!
Gondolsz-e majd rám, ha más csókját kéred,
S nem ölel már át két karom téged?
Hazudd, hogy vársz, örökké vársz, csak engem vársz,
Hogy nem szerettél így még senki mást!
Hazudd, hogy fáj, hogy most is fáj a búcsúzás,
Hogy nem szerettél így még senki mást!
Hogy nem szerettél így még senki mást!