Az Árva bárba’ zongorázva jó nekem,
a vendég rajtam nem nyomja el ott a csikkeket.
De művész úrnak nem szólítnak, csak a részegek,
az Árva bárba’ zongorázva keresgetem a kenyeremet.
Belőlem úgysem lesz már rádió- vagy tévésztár,
sem nem lesz Hamlet, se nem, nem lesz semmi, semmi már.
Én már csak ütlegelem itt a bárzongorát,
s koto-kotorászok harmóniát s néhány melódiát.
Senki sem figyel, én akár melléüthetek,
tudják, hogy nem tudok, mégis rockandrollt rendelnek.
A szomszéd klubban dörög a rock-, a rockandroll,
de nem jön hozzám át a rolly, se a doll.
És néha észre sem veszem, hogy bezárt már a bár,
s a bárba zárva, zongorázva a hosszú hajnal engem vár.
A szűk sarokban pöntyögöm A megfagyott gyermek dalát,
s kicsit fázom, mert a fűtést rég lekapcsolták.
Énnekem nem hoz reggelit az igazi ő,
a bárpulton hever még egy kevés tepertő.
Éjjel billentyű, nappal töpörtyű,
éjjel billentyű, nappal töpörtyű…