Túl a vizen
Hollóének Hungarica
abban lakik egy madár.
Abban lakik egy madár,
aki engem rég hogy vár.
Várj madárkám, várj, várj, várj,
este hozzád megyek már.
Megvizsgálom szívedet,
véle szeretetedet.
Túl a vízen zörgős malom,
ott őröl az én galambom.
Ott egyebet nem őrölnek,
csak bút s bánatot eleget.
Nékem is van egy bánatom,
odaviszem, lejáratom.
Egy szem búza, kettő rozs,
felöntöttem, járja most.
Én istenem, halálom,
nem ér engem az álom.
Mer az álom nyugodalom,
s a szerelem szívfájdalom.
Én istenem, teremtőm,
de beteg a szeretőm.
Jaj, istenem, gyógyítsd meg,
harmadnapra fullaszd meg.