Égő hold
Záray Márta
az égen csillog már ezernyi csillag.
Az éjben égő hold permete hull rám,
virágos rétről száll a csenge illat.
És rólad mesél az égő hold,
Velence partján de szép nyár volt.
A sok-sok sanzon mind rólad szólt,
amikor én rád vártam.
A mély ég azúrkék fényt szórt rád,
szaladva jöttél a mólón át,
kacagva nyílott a forró szád,
amikor én rád vártam.
Égő hold, menjünk el hozzá, kérlek,
égő hold, a szívem érte ég és kérdezem,
szeret-e még?
Elmondom, azóta élek én,
szememben azóta ég a fény,
szívemnek egyetlen élőlény,
mióta őt megláttam.
Elmondom, azóta élek én,
szememben azóta ég a fény,
szívemnek egyetlen élőlény,
mióta őt megláttam.
M-m-m.