Barátom, vajon tudod-e már
Hogy egyedül élek hosszú ideje már
Hogyha haza megyek, otthon üres a ház
A szobámba lépve Rám senki se vár
Üres az életem, nagyon fáj
Üres az életem, rossz a magány
Üres az életem, nagyon fáj
És várom, hogy jöjjön valaki már
Barátom, tudod jó volna már
Hogyha várna Énrám otthon valaki már
S ne volna mindig otthon üres a ház
És a szobámba lépve szólna valaki Rám
Üres az életem, nagyon fáj
Üres az életem, rossz a magány
Üres az életem, nagyon fáj
És várom, hogy jöjjön valaki már
Üres az életem, nagyon fáj
Üres az életem, rossz a magány
Üres az életem, nagyon fáj
És várom, hogy jöjjön valaki már