"Akkoriban jöttem haza hosszabb külföldi tartózkodásomat követően, mert Cserháti Zsuzsával és az Europa Grouppal jó pár évig turnéztunk kint, később pedig más magyar és német zenekarokkal, majd szólóban bejártam egész Európát Skandináviától Spanyolországig. Olyan sztárok előtt léphettem fel, mint a Four Tops, James Brown vagy a Modern Talking. Már ezen a versenyen is sokan Tom Jones-oztak, a közönség, a szakma, a sajtó egyöntetű lelkesedéssel kezdett a „Walesi Hang”-hoz hasonlítani külsőm és hangom alapján egyaránt, úgyhogy magam is elgondolkodtam rajta. Amikor egy kiadó megkeresett azzal az ajánlattal, hogy Tom Jones dalait énekeljem el magyarul, nem haboztam. Így készült el első szólólemezem BaráTom Jones címmel. Mivel a közönség szimpátiája azóta is kíséri ezt az anyagot, nagy örömmel énekelem újra és újra. A 2000-es évek elején Vágó István hívó szavára alakítottunk egy zenekart Heilig Gáborral, Gallai Péterrel, Látó Jánossal és Makrai Palival Favágók néven. A humor és szórakoztatás jegyében készítettük el CD-inket Első reccsenet, majd Második reccsenet címmel, és élő zenei műsorral jártuk az országot. Minden nyáron megfordultunk a Balaton körül (emlékezetes keszthelyi koncertjeinkről a helyiek sokat tudnának mesélni), de nem múlhatott el nyárutó a Budai Parkszínpad teltházas nagykoncertjei nélkül. Sikeres és vidám évek voltak. Zenei kirándulásképpen Dés László és Geszti Péter szerzeményét, az Üvegtigris főcímdalát, a Rossz pénzt énekeltem, néhány rajzfilmfigurának kölcsönöztem hangszálaimat, vagy Vörös Pistivel, régi barátommal zenéltünk együtt a Petőfi csarnokban. "A vendégek, Leonard Cohen dalai" CD-n a Jövő című dalt énekeltem, de vezettem műsort is a 9S tévében, Kotta nélkül címmel, ahova az ország neves művészeit hívtam meg. 2006-ban, egyéves munkám gyümölcseként a boltokba kerülhetett Póker c. önálló lemezem, amelynek kapcsán az egész évet végigturnéztam, és Jöhet a zápor c. dalom hónapokig slágerlistás volt országszerte. 2007 jelentett azután valódi fordulópontot az életemben, ugyanis ekkor jelent meg Swing, swing, swing címmel nagyzenekari albumom, amelyen klasszikus amerikai jazz nótákat énekelek igényes, új magyar szövegekkel. Ennek apropóján mostanában néhányan a swing zene hazai nagykövetének neveznek, ami nyilván túlzás, de az elmondható, hogy talán éppen akkor robbant be ez a lemez, amikor a piacon igény mutatkozott rá. Ez a stílus sosem volt számomra idegen, ahhoz azonban nagy lélegzetvétel kellett, hogy egy big banddel (20 tagú zenekarral) vágjak bele, elsőként a magyar piacon, ráadásul magyar nyelven. Sok munkánkba került, de arra gondoltam, ezt most kell meglépnem, most érett meg bennem. Ehhez a zenéhez igényes fülek kellenek a hallgatóság részéről, de úgy tűnik, ebből egyre több van, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Swing, swing, swing rövid idő alatt aranylemez lett. Mindez talán számomra volt a legnagyobb meglepetés, de az album 2008-ban ráadásul Fonogram-jelölést kapott az év legjobb jazz albuma kategóriában. A Majsai Swing Stars nevű öttagú zenekaromat is az az igény hozta létre, hogy megpróbáljuk interpretálni a nagyzenekari hangzást egyszerűbb logisztikával, hiszen lényegesen könnyebb vele az ország bármely pontjára eljutni, mint a big banddel. Úgy tűnik, ez a swing műfaj valóban bejött nekem és a közönségnek is, mert a sikerre való tekintettel 2010 novemberében szintén swing alapokra építő, bár boogie-woogie elemekkel turbózott új albummal jelentkeztem, a címe: Swing és a Boogie. Játékosabb, könnyedebb, de nem kevésbé igényes hangzású saját dalok és pár klasszikus is hallható rajta, sőt egy Louis Armstrong-nóta erejéig (Bölcsődal) kisebbik fiammal énekelünk duettet. A lemezekkel és fellépésekkel kapcsolatban minden újdonság és érdekesség megtalálható oldalamon, valamint állandó partnereim, a www.zene.hu és a www.jazzy.hu oldalakon. Ami azt illeti, innen már nem volt megállás: az elmúlt évek számtalan big band-felkérése, nyári fesztiválja, klubkoncertje mind azt igazolta, hogy valami elindult ezzel a régi-új műfajjal kapcsolatban. Talán felnőtt hozzá egy generáció itthon és külföldön egyaránt, mert lelkes ováció fogadja az élő zenét a színpadon. Néha engem is erről kérdeznek: mekkora szerepe van a régi stílusoknak a zeném alakításában, illetve hogyan viszonyulok a legfrissebb trendekhez. Nos, nagy tisztelője vagyok a régi zenészeknek, szívesen hallgatom őket még bakeliten is, ami magától értetődően formálja az ízlésemet. A mai időknek is megvannak azonban az értékei, léteznek kiemelkedő produkciók, amelyekre érdemes odafigyelni. Tulajdonképpen megpróbálom valahogy önmagamon átszűrve egybe olvasztani mindezt, és a múlt értékeit megőrizve aktuális maradni. A zene világában nincs olyan, hogy idő. Csak jó produkció van, ami időtálló. Nincsenek elveszett évek sem. Van, aki egy perc alatt jut fel a csúcsra, de a sors nekem nem ezt adta, és ezt nem is bánom. Egész életemben a zenét szerettem, és ezt csinálhattam, ami már önmagában egy ajándék." vissza