Cipőstöl ágyba rogynom kár volt kár
De ki sejtette, hogy a reggel tetten ér,
Egy érme tegnap este, fej vagy írás,
Pont élére állt, a kedvemért.

Vitt a vérem a régi útra,
Előkerült még egy-két jó barát,
A kocsmák szembe jöttek sorra
És mi jól elláttuk a józanság baját!

Az ajtónk nyitva áll,
Egy cigit most még szívjunk el talán,
A füstje száll, nézd, akár honnan fújod rám,
Nekem attól nem lesz glóriám, úgy ám!

Én mondom, dobj el, hagy jel, verj el, pazarolj el,
Félteni nincs mit bébi, rossz pénz sose vész el,
Azt mondom dobj el, hagyj el, verj el, pazarolj el,
Azt mondod mindegy bébi, rossz pénz sose vész el.

Osztottam minden áldott asztalnál,
És kevertem, ahogy más is megkevert,
Kezdtem egy szürke kézbe volt már pár érme,
Aki a végén egyedül engem nyert.

Ezért hát mit tehettem, csak azt szerettem,
Ki velem volt akkor némiképp,
Hiába sírás, fej vagy írás, bébi,
Bocs, ha nem túl szép a vége kép.

Hát akkor gallért fel,
A cigit kössz már nem itt szívom el.
Most menni kell.
És ha vissza kézből adnál még,
Majd vissza térek, na érd be ennyivel.

Én mondom, dobj el, hagy jel, verj el, pazarolj el,
Félteni nincs mit bébi, rossz pénz sose vész el,
Azt mondom dobj el, hagyj el, verj el, pazarolj el,
Azt mondod mindegy bébi, rossz pénz sose vész el.

Én mondom, dobj el, hagy jel, verj el, pazarolj el,
Félteni nincs mit bébi, rossz pénz sose vész el,
Én mondom, dobj el, hagy jel, verj el, pazarolj el,
Félteni nincs mit bébi, rossz pénz sose vész el,

Azt mondom dobj el,(azt mondom) hagyj el,
Verj el(azt mondom), pazarolj el,
Félteni nincs mit bébi, rossz pénz sose vész el.