Csend és Halál
Parázsló Hamvak
Fénye játszik a felhőkkel,
Kóbor lelkek hangja járja át
Vérben ázó gyermek jajszavát,
Hűs szél hozza már a pokol bús illatát,
S csak csend és halál.
Pásztortűz a messzeségben,
Fénye elvész a sötétben,
Lombos fák alatt a vérpatak,
Aludj, messze még a virradat,
Álmod nem ronthatja más, ami fáj,
Csak csend, és halál.
Rabot ne szülj e világra,
Hunniának ősanyája
Nézd, hogy sírnak árva gyermekek,
Kínjában a föld is megremeg,
Mint villám az égből szólt a vád, s tovaszállt,
S csak csend, és halál.
Elég már a Golgotából,
Kezed tépje szét a láncot,
Hangod törjön az egekbe fel,
Boldogságod végre megleled,
És végre már nem marad más, ami fáj,
Csak csend, és halál.
Már a nap is lemenőben,
Fénye játszik a felhőkkel,
Kóbor lelkek hangja járja át
Vérben ázó gyermek jajszavát,
Hűs szél hozza már a pokol bús illatát,
S csak csend és halál.