Két trottli kéz, s bár mannikűrre futja,
elmúlt a múlt, hol tíz sovány agár,
ma már az ujj csak lusta pónikuttya,
és csak tapirgál holdas éjszakán,
míg szebb jövőbe száguld pinkmariska,
agyő, agyő, kis traktoristalány,
ha ráz a vasbak, büszkén rázza vissza,
és élvez még a traktor is talán,
mert bár zsebében másfél munkaegység,
a Kisz szíve az mindig mást akar,
hisz ifjú még és benne a sebesség
a száguldással sétál karbakar.