Taorminában fönn a hold
kimerevül az ének
nyugszik a csendőrlaktanya
nyugosznak a szirének
ez az utolsó éjszaka
amit már néven sem neveznek
hüppögve sír a katona
és a naszádok eleveznek
Taorminán túl semmi nincs
nincs is talán Taormina
Armstrong a holdból visszaint
hüppögve sír a katona